~ ORFEO ~
Csatlakozott: 2016.07.
LEÍRÁS:
Orfeo 24 éves, bár nem néz ki még annyinak sem. Átlagos testalkatú férfiú, igazán kellemes hanggal és fizimiskával megáldva. Világosbarna haját gyakran hagyja kissé kócosan, borzoltan. Arcán semmiféle arcszőrzet nem éktelenkedik. Ajkai finom ívűek, szemei gesztenyebarnák. Ruházata jelenleg egy barnás-zöld tengerésztiszti egyenruha, szép tiszta csizmával. Kalapját és kesztyűit csak ritkán viseli. Kardja az oldalán lóg, hangszere a hátára szíjazva. Páncélt nem visel. Ékszerként egy gyűrűt visel, valamint füleiben vannak még csillogó ékességek.
Orfeo alapvetően életszerető, vidám, barátságos, nyitott férfi. Meglehetősen közvetlen, ami miatt gyakran bajba is kerül. Olykor csípős a nyelve, előfordul, hogy tiszteletlen is néha. máskor hízelkedő a modora. Gyakran és sokakkal igyekszik barátságot kötni, akikért mindig kiáll, amíg csak tud.
Orfeo de Ilarion néven 24 éve látta meg a napvilágot egy nemesi család egyetlen utolsó sarjaként, kései gyermekként. Édesanyja nem sokkal élte túl születését, apja, és fivére idejét a birtokkal kapcsolatos igazgatási feladatok kötötték le, nővére pedig – miután férjül vette a család egyik barátja – szintén elhagyta a házat, így a kis Orfeo nevelésével senki sem foglalkozott. Ennek enyhítéseképpen fogadott fel édesapja egy Nerino Duarte nevű, kiváló ajánlólevéllel rendelkező nevelőt. Mivel Orfeonak nagyjából mindene megvolt, nem szűkölködött, ezért minden idejét az köthette le, hogy kedvteléseinek hódolhasson újdonsült partnerével Nerinoval, aki mint kiderült nem egészen olyan ember, mint ahogyan azt ajánlólevelei lefestették. Igaz, hogy kiválóan beszélt több nyelven is, továbbá virtuóz kobzosnak bizonyult, valamint nagyszerűen forgatta a pengéket is éppúgy, mint a szavakat, ezen felül pedig az illemtan megannyi „fortélyát” ismerte, és mindemellett még rendkívül jó tanár is volt, viszont neki köszönhette Orfeo (aki jó deáknak bizonyult., és fogékonynak a tanításra), hogy bevezetést nyert a bohém, hedonista, éjszakai társas életbe. Orfeonál volt a pénz, Nerinonak pedig megvoltak a kapcsolatai, ahhoz, hogy hamarosan a környék legtöbb szalonjában éppúgy ismerjék a nevüket, mint az útszéli kricsmikben. A züllés tetten érhető lett volna, ha az apja, bátyja, vagy akár nővére veszi a fáradtságot arra, hogy csak egy pillanatra is odafigyeljenek Orfeora, mivel azonban ez nem történt meg, ezért nem csoda, hogy magával rántotta a bűn és az éjszaka. Mestere hirtelen eltűnését követően sem hagyott fel kicsapongó életvitelével és bár kiválóan bánt a pengékkel, ügyesen csalt, hihetően tette a szépet, szellemesen faragott rímet, azért jó néhány ellenséget is szerzett és szaladt bele kiadós verésbe. Ez sem tántorította el azonban attól, hogy ilyen módon élvezze az életet; „Ha fáj is, legalább érzed, hogy élsz!” A mulatók közönsége éppúgy szívesen fogadta nagylelkűsége (és nagy pénztárcája) miatt, mint az úri szalonok a különcsége végett. Igazi kaméleon, aki azonban inkább az alsóbb rétegek egyszerűbb és egyenesebb társaságát keresi, mint a magasan pöffeszkedő pávákét, vagy a vicsorgó sakálokét. Édesapja akkor döbbent rá, hogy elhanyagolta a fiút, amikor az egy búcsúlevelet hátrahagyva elhagyta a családi birtokot, mindössze egy karddal, egy váltásruhával, néhány ékszerrel és kedvenc zeneszerszámával együtt, DE családi neve nélkül. A levélben csupán ez állt: Ne is fáradjatok… Ezt követően egy hajóra került, ott szolgált kezdetben inasként, majd a kapitány írnokaként, dalnokaként, tolmácsaként. Így keveredhetett ide a környékre is. Gyakran Mancuso álnéven mutatkozik be.
